Fekete Sas Patikamúzeum - Székesfehérvár

Fekete Sas Patikamúzeum bemutatása

A Fe­ke­te Sas pa­ti­ka 1971-ben szűnt meg élő gyógy­szer­tár­ként mű­köd­ni. 1975-ben, az épü­let és a be­ren­de­zés szak­sze­rű res­ta­u­rá­lá­sa után, a több mint két­száz éves in­téz­mény már mú­ze­um­ként nyi­tot­ta meg is­mét aj­ta­ját a kö­zön­ség előtt.

Szé­kes­fe­hér­vá­rott az el­ső gyógy­sze­rész már 1688-ban, köz­vet­le­nül a tö­rö­kök aló­li fel­sza­ba­du­lás el­ső nap­ja­i­ban meg­te­le­pe­dett. A le­vél­tá­ri ada­tok sze­rint ez az el­ső gyógy­sze­rész – Sar­tory Já­nos – Pá­pá­ról ke­rült vá­ros­unk­ba. A kö­vet­ke­ző év­ti­ze­dek­ben elég sű­rűn vál­toz­tak a fe­hér­vá­ri pa­ti­ku­sok. A fenn­ma­radt ira­tok ta­nú­sá­ga sze­rint, az egy­mást vál­tó tu­laj­do­no­sok mun­ká­ja nyo­mán egy­re na­gyobb ér­té­ket kép­vi­sel a fel­sze­re­lés és a gyógy­szer­kész­let. Így 1745 dec­em­be­ré­ben, ami­kor az utol­só ci­vil gyógy­sze­rész öz­ve­gyé­nek ha­lá­la után a je­zsu­i­ták szer­zik meg a pa­ti­kát, már ezer­két­száz fo­rint vé­tel­árat kel­lett fi­zet­ni­ük, ami ak­kor igen te­kin­té­lyes ösz­szeg volt.

A Fe­ke­te Sas tör­té­ne­te tu­laj­don­kép­pen ez­zel a vé­tel­lel kez­dő­dött. 1746-ban a fe­hér­vá­ri je­zsu­i­ták leg­főbb me­cé­ná­sa, Va­nos­si An­tal (Va­nos­si Lő­rinc szé­kes­fe­hér­vá­ri har­min­ca­dos fia, s egyéb­ként ma­ga is je­zsu­i­ta szer­ze­tes, ez idő­ben a tren­csé­nyi rend­ház fő­nö­ke, ké­sőbb egyi­ke a rend leg­főbb ve­ze­tő­i­nek) egy ma­gya­rul, la­ti­nul, szlo­vé­nül és né­me­tül be­szé­lő pa­ti­kust, Masch­ner Ja­ka­bot küld­te a vá­ros­ba.
Őt 1748-ban Hill Má­tyás vál­tot­ta fel, aki még a je­zsu­i­ta rend fel­osz­la­tá­sa, 1773 után is el­lát­ta a gyógy­sze­ré­szi és be­teg­ápo­lói te­en­dő­ket. 1774-ben el­ár­ve­rez­ték a pa­ti­kát, s ak­kor Val­ter Fe­renc, po­zso­nyi gyógy­sze­rész vet­te meg a be­ren­de­zést. 1811-től Bra­un Fe­renc és utó­dai, a szá­zad­for­du­ló­tól kezd­ve az 1950-es ál­la­mo­sí­tá­sig pe­dig a Lu­káts csa­lád mű­köd­tet­te a pa­ti­kát.